ELISMERÉS | Az Év Autóbuszos Személyszállítója – 2012 Díjat Potsay Csaba vehette át a Budapesti Kongresszusi Központban. Az egri testnevelő tanár eredeti hivatásával sem szakított, hiszen a mai napig közoktatási szakértőként is dolgozik.
Forrás:http://www.heol.hu/heves/kozelet/valtott-megis-pedagogus-maradt-486547
Megjelent: Heves Megyei Hírlap 2013. március 02.-i számában
Milyen súlya van ennek az elismerésnek?
– Talán jól jellemzi az értékét, hogy a több mint ezer szakmabeli részvételével zajló díjátadó gála vendégeit a kormányzat részéről Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszter, Csizmadia Norbert, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára és Horváth Viktória helyettes államtitkár köszöntötték. A rendezvényen – a NiT Hungary Autóbusz Tanácsának előterjesztésére, a Turizmus Zrt. javaslat alapján – tőlük vehettem át a címet.
Mivel érdemelte ki, hogy ebben a kategóriában az ország legjobbja legyen?
– Huszonöt éve végzek személyszállítási tevékenységet. Az elismerés odaítélésének indoklása kiemeli az esélyegyenlőség biztosítását, az újszerű, innovatív megoldásokat, a megrendelői kör és az utazóközönség megelégedését. Az Új Széchenyi Terv segítségével készült a vállalkozás 2012-es innovációja, a „Fakultatív programok az észak-magyarországi régióban.” Ennek célja az egri vendégéjszakák számának növelése, illetve az innen, Egerből az egy nap alatt bejárható a világörökségi helyszínek vagy jellegzetes és frekventált Eger közeli hazai turisztikai célpontok megtekintése.
Hogyan „keveredett” egy másik pályára?
– Egyfajta „kerülőt” jelentett a tanári hivatás is, hiszen villamosenergia-ipari technikumot végeztem, ám nem valamelyik műszaki egyetemen, netán a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán folytattam. Ebben meghatározó szerepe volt általános iskolai testnevelő tanáromnak, Petre Józsefnek. Megszerettette velem a sportot. Természetesen az akkori „úttörő olimpián” elért országos bajnoki cím is ebbe az irányba vitt. Az egri főiskola földrajz-testnevelés szakán szerzett diplomával aztán három évig tanítottam először a „Csebokszban”, a testnevelés tagozatos iskolában, majd további tizenhetet a négyes gyakorlóban.
Fotó: Lénárt Márton
– Mi volt a váltás oka?
– Említettem, hogy gyerekként a műszaki pályáról tértem le, ezért innen hozom a példát: abban az időben, ha egy mérnöknek kevés volt a fizetése, benzinkutas lett vagy taxis. Úgy látszik, igaz ez a pedagógusra is, hiszen én is ezért kerültem a személyszállításba. Érdekes lehet, hogy amikor a testnevelési egyetemet 1998 júniusában elvégeztem, abban az évben, szeptemberben szakítottam az iskolában való oktatással. A kettőt már nem lehetett időben összeegyeztetni. De azért hasonlóság van a két terület között, mert itt is emberekkel kell foglalkozni, s persze, szükség van a pedagógiára is.
– Ám a tanári hivatással nem szakított…
– A főiskola Szent-Györgyi Albert Általános Iskolájában és Gimnáziumában hosszú ideig szakvezető testnevelő tanár voltam. A pedagógusi tevékenységhez kötődően több publikáció fűződik a nevemhez. Kezdeményezésemre indult – és ma már minden évben megtartják – az országos szakértői konferenciát Debrecenben, Hajdúszoboszlón. Sokat foglalkoztam a szakértő tevékenységgel, dr. Hoffman Rózsával közös munkánk volt „A szakértői munkavégzés irányelvei” című szakmai anyag. Lassan beérnek ezek, hiszen beindul a pedagógusi életpálya-modell, ősszel elkezdődik a szakmai ellenőrzés az intézményekben és a tanórákon. Társadalmi megbízatásaim szintén a pályához kötnek ma is: 1994 óta az országos szakértői egyesület elnökségi tagjaként, majd alelnökeként dolgoztam. Most a Nemzeti Közoktatási Szakértői Intézet Egyesület elnöke tisztét látom el. Büszke vagyok a Szentgyörgyi Diáksport Egyesületben hosszú éveken át elnökként végzett munkámra is. Telente korcsolyapályát készítettünk az iskola udvarán, szerveztem a gyakorlóiskolában az első sí- és vízi táborokat, amelyhez sok segítséget kaptam Papp László akkori igazgatótól.
Jut idő a családra is?
– Három gyermekem közül ketten már nagyok, mérnöki és jogi diplomával itthon, Magyarországon vállaltak munkát. A legkisebb leányunk még 5. osztályos: szívesen sportol, zeneiskolába jár, igyekvő, szorgalmas, jó tanuló. Feleségem Felsőtárkányban háziorvos. Szeretünk kirándulni, síelni, színházba járni. Ha sikerül megszervezni, hogy összejöjjön a család, szívesen lepem meg őket egy kis grillezéssel.